Oppenheimer-kalauz

2023 nyarának egyik legvártabb filmje volt az Oppenheimer, ami Christopher Nolan rendezésében és egy neves színészi gárdával Julius Robert Oppenheimer leghíresebb projektjét és 1950-es évekbeli utóéletét dolgozza fel életrajzi film formájában.

A téma maga – talán nem túlzás állítani – mindenki által ismert; legalábbis a második világháborúnak azon mozzanata biztosan, amikor az Amerikai Egyesült Államok két atombombát dobott le Hirosimánál és Nagaszakinál, így kierőszakolva a japán kapitulációt. Történelem tanárként azt is tapasztalom, hogy a diákok által legjobban várt tananyag főként a második világháború időszaka. Már kilencedikben minden témazáró után az a kérdés, hogy “a világháborúkról mikor tanulunk már”? (12.-ben, jobb esetben 11. végén…)

Nem csoda hát, hogy a filmet hatalmas várakozás övezte, és már rengetegen látták a mozikban. Természetesen én is nagyon kíváncsi voltam, bár kicsit tartottam a téma természettudományos részleteinek érthetőségétől, de teljesen emészthető formában volt szó kvantumfizikáról és az atombomba-építés technikai részleteiről.
Számomra meglepő módon viszont nagyon sok olyan kommentet olvastam mind hazai, mind külföldi platformokon, amiben az Oppenheimer történelmi utalásait emelték ki, mint homályos pontok, amik elvettek a filmélményből. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy senki nem tudja/tudta legalább nagyjából elhelyezni a töris utalásokat és ezáltal értelmezni a történéseket a filmben, de én persze elkezdtem azon gondolkodni, hogyan lehetne ezen segíteni. 

Ezért elsősorban készítettem egy rövid útmutatót (spoilerek nélkül) az Oppenheimer történelmi hátterének és a filmben említett események, személyek, fogalmak könnyebb értelmezéséhez, így mindenkinek elég csak azt a rövid címszót elolvasni, ami éppen érdekli.
Másrészt nyilván a töri órákon sem árt figyelni, hogy ha az átlagember az iskolán kívül szembetalálkozik bármilyen művészeti produktummal, ami történelmi utalásokkal vagy vonatkozással bír, ne érezze magát elveszve és “kizárva” az adott élményből. 😉 

A bejegyzés végére görgetve olvashatsz néhány filmajánlót, amelyek a második világháború és a hidegháború időszakához kapcsolódnak. Ezeket a filmeket az említett időszak történelem órai feldolgozásához-illusztrálásához is fel lehet használni, némi kiegészítéssel.

Kisokos az Oppenheimer történelmi utalásainak értelmezéséhez:

• A náci Németország létrejötte, Hitler hatalomra kerülése: Adolf Hitler 1933 januárjában lett Németország kancellárja, 1934-től pedig az állam- és kormányfő egy személyben. Pártja, az NSDAP (vagy röviden a náci párt), az egyedüli pártként irányította az állam minden szegmensét, felszámolva a demokráciát és a jogállamiságot. Hitler propagandájával személyi kultuszt alakított ki, és hatalmát a terror eszközeivel is fenntartotta: megfélemlítéssel, az ellenfelek koncepciós perek (általában koholt vádak alapján, megrendezett bírósági eljárás) általi eltávolításával, koncentrációs táborokba zárásával. 
  Az első világháború elvesztéséért és az azt követő súlyos gazdasági válságért a zsidókat okolták, megfelelő bűnbakot és ellenségképet szolgáltatva a német népnek.
  Hitler egy újabb háborúra készülve hadiipari beruházásokba, infrastruktúra-fejlesztésbe kezdett, így csökkentve a gazdasági válság negatív hatásait is. A társadalom körében a nemzetiszocialista ideológiát az ifjúság nevelésével, a művészetek és a média eszközeivel terjesztették.

• Zsidóellenes törvények: Hitler az első koncentrációs táborokat nem kizárólag a zsidók számára hozta létre, de az 1935-ös nürnbergi törvények már faji alapon határozták meg, hogy ki számít zsidónak, és tulajdonképpen megfosztották őket nemcsak német állampolgárságuktól, de emberi jogaiktól is. Például elbocsátották őket hivatali állásaikból, a nem zsidókkal való házasságot (és kapcsolatot) tiltották, zsinagógáikat és üzleteiket pedig az úgynevezett “kristályéjszaka” alatt tették tönkre. 
  A két világháború között nemcsak Németországban, de több más európai országban – köztük Magyarországon is – jellemezte az antiszemitizmus (zsidóellenesség) a politikai életet. Számos zsidó (származású) személy vagy család döntött úgy, hogy Nyugat-Európába (elsősorban Angliába), illetve az USA-ba emigrál. Így tett több olyan tudós is, akik végül a Manhattan-projekt kapcsán akár az Oppenheimer című filmben is megjelennek, például: Szilárd Leó, Teller Ede, Albert Einstein, vagy Klaus Fuchs.

• Franklin D. Roosevelt elnök és a New Deal: a villámháborúként induló, de elhúzódó első világháború nemcsak a vesztes országok gazdasági életében jelentett jelentős visszaesést, de a nyertes Franciaország vagy Nagy-Britannia sem tudott egykönnyen talpra állni az 1920-as évek elején. Egyedül az Amerikai Egyesült Államok tudhatott biztos gazdasági alapokat magáénak, így közvetlenül vagy közvetve a nagyobb európai államoknak ő tudott gazdasági segítséget nyújtani. Amikor viszont 1929 októberében a New York-i tőzsde összeomlott, a jelenség hamar világgazdasági válsággá nőtte ki magát, hiszen rengeteg ország kereskedelme, gazdasága függött az USA-tól.
  A válság megoldására a különböző országok más-más módszereket alkalmaztak; az Amerikai Egyesült Államokban először 1932-ben elnökké választott Franklin D. Roosevelt a New Deal nevű programjával az állami beavatkozás felerősítését választotta. Többlépcsős reformprogramja jelentősen hozzájárult a válságból való kilábaláshoz: nem termelő ágazatokban állami megrendelések által munkahelyek teremtése, farmerek támogatása, a dollár elszakítása az aranyalapról, munkanélküli- és társadalombiztosítás bevezetése, bérminimum megállapítása, stb. Bár Roosevelt elnököt összesen négyszer választották meg államfőnek (azóta max. egyszer lehet újraválasztani egy amerikai elnököt), a New Deal és a gazdaságba való állami beavatkozások miatt sokan (főleg republikánusok) kritizálták.
  
  
• Spanyol polgárháború: a Spanyolországban 1936-1939 között zajló polgárháborút a “világháború főpróbájának” is szokás nevezni. A háború a spanyol bal- és jobboldali erők között tört ki, de a két fél külföldi segítséget is kapott: a baloldaliaknak a Szovjetunió, a Franco tábornok vezette jobboldaliaknak pedig a hitleri Németország és a Mussolini vezette Olaszország szolgáltatott fegyvereket és katonákat. Így már itt megmutatkozott az a két jellegzetes oldal (antifasiszta és antikommunista), amely a második világháború nagy részét is jellemezte. (A polgárháborút végül a Franco tábornok vezette jobboldal nyerte.)
  
  
• Kommunista vagy szociáldemokrata?: a baloldali, szocialista (a társadalmi egyenlőtlenségek minél széleskörűbb elsimítását célul kitűző) eszmék között jelentős különbségek vannak.
  Egyrészről a Karl Marx-féle kommunizmus radikális módon a munkásosztály hatalomátvételét, majd egy proletárdiktatúrát szorgalmaz, mely során erőszakos módon megszüntetik a magántulajdont és így a társadalmi osztályok közötti különbségeket. 
  Ezzel szemben a mérsékelt munkáspártok vagy szociáldemokraták – bár szintén a társadalmi egyenlőségért küzdöttek – céljaikat demokratikus úton akarták megvalósítani: szociális intézkedésekkel, az általános választójog bevezetésével, parlamenti jelenléttel, stb.

• Az USA szerepe a világháborúban, szövetségesei: az USA egyik világháború kirobbanásakor sem volt hadviselő fél, csak később csatlakozott be. A második világháborúba való belépését az váltotta ki, hogy Japán 1941 decemberében támadást intézett az USA egyik hadibázisa, Pearl Harbor ellen. Az Egyesült Államok így a tengelyhatalmak (Németország, Olaszország, Japán, stb.) ellenfeleként, a szövetségesek oldalán harcolt a második világháború hátralevő éveiben. Az ország területén azonban nem zajlottak fegyveres harcok, mivel ezek Európa, Észak-Afrika, Ázsia és a csendes-óceáni szigetvilág területén összpontosultak – ideális körülményeket teremtve így a tudományos kutatásoknak és az ehhez szükséges viszonylagos pénzügyi stabilitáshoz.
  
  
• Magyar származású tudósok a Manhattan-projektben – Szilárd Leó és Teller Ede*: Szilárd Leó zsidó értelmiségi családból származott, így a magyarországi antiszemita intézkedések miatt Berlinben tanult tovább olyan világhírű tanárok mellett, mint pl. Albert Einstein. Miután Hitler átvette a hatalmat Németországban, Szilárd is elhagyta az országot (Angliában, majd az USA-ban telepedett le).
  Ő jött rá, hogy az urán az az elem, amivel elindítható az a láncreakció, ami az atomenergia kinyeréséhez szükséges. Miután megtudta, hogy a nácik is eljutottak eddig a felismerésig, Einsteinnel közösen írt levelet Roosevelt elnöknek, figyelmeztetve őt a veszélyforrásra. Részt vett az Oppenheimer vezette Manhattan-projektben, azonban Szilárd Leó nem nézte jó szemmel, hogy a program a hadsereg befolyása alá kerül. Tiltakozása miatt a CIA megfigyelése alá került.
  A második világháború után élete végéig próbált közvetíteni a hidegháborúban szemben álló szuperhatalmak (az USA és a Szovjetunió) között, mert félt, hogy találmánya mindent elpusztít majd egy nukleáris háborúban. Szilárd számos atombomba-ellenes konferenciát szervezett, valamint közvetített az 1962-es kubai rakétaválság idején is.
  
  Teller Ede Budapesten született. 1926-ban engedélyt kapott rá, így elhagyta az országot a Horthy-korszak antiszemita légköre miatt. Bár akkor Németországba ment, 1934-ben a Zsidó Kimenekítő Tanács segítségével onnan is távozott. 
  1935-ben az Amerikai Egyesült Államokba emigrált, a George Washington Egyetemen tanított kvantummechanikát. Később, a második világháború alatt Chicagóban Enrico Fermi olasz fizikus mellett dolgozott az első atomreaktor megépítésén. A chicagói reaktor sikeres beindítása után meghívták a Manhattan projektbe.
  1952-ben a Los Alamos-i kutatólaboratóriummal elégedetlen Teller kezdeményezésére létrehozták a kaliforniai Lawrence Livermore Nemzeti Laboratóriumot, itt végrehajtották az első sikeres hidrogénbomba-kísérletet.
  

• Konferenciák 1943-1945 között (Teherán, Jalta, Potsdam): 1943 őszén Churchill, Roosevelt és Sztálin egy személyes találkozó során Teheránban megegyeztek a szövetségesek észak-franciaországi partraszállásában (“második front” megnyitása) Nyugat-Európa felszabadításának érdekében (az angolszász erők pedig átengedték Közép-Európát a szovjet Vörös Hadseregnek). A német felderítést megtévesztve végül 1944. június 6-án Eisenhower tábornok irányításával megkezdődött a partraszállás Normandiában: naponta több, mint százezer szövetséges katona lépett Franciaország földjére, felszabadítva Párizst, majd Belgiumot is. 
  
  1945 februárjában a szövetséges nagyhatalmak vezetői a jaltai konferencián találkoztak. Lengyelország tekintetében a Szovjetunió megtarthatta az 1939-es területi nyereségét. Németország négy megszállási övezetre osztásáról is megegyeztek: a ­nyugati részt amerikai, angol és francia, a keleti részt pedig szovjet megszállás alá tervezték vonni. A konferencián közös nyilatkozatban kimondták, hogy mindenhol szabad választásokat tartanak, és demokratikus berendezkedést alakítanak ki, bár a nyugati szövetségeseknek tudomásul kellett venniük, hogy Európa keleti fele – így például Magyarország is – szovjet katonai ellenőrzés alatt marad.
  
  Az európai harcok lezárulta után a szövetségesek Potsdamban tartottak 1945 nyarán konferenciát. Kijelölték a németországi, berlini, ausztriai és bécsi megszállási zónák határait. Emellett döntöttek a háborús bűnösök felelősségre vonásáról, valamint a kelet-közép-európai országokban élő németek kitelepítéséről Németországba (elkerülvén ezzel egy esetleges újabb német követelést).

• Japán hadviselésének jellemzői: Bár a csendes-óceáni térségben 1942 közepe óta erőfölényben volt az USA, a japán hadvezetés az utolsó emberig való védekezést és az önfeláldozás árán való harcolást (pl. kamikaze-pilóták) erőltette. Az amerikai légierő több bombatámadást hajtott végre a japán nagyvárosok ellen, végül azonban csak az atomfegyver bevetése törte meg a japán ellenállást.
  A második nukleáris támadás után a japán császár fegyverszünetet kért, majd 1945. szeptember 2-án aláírták a feltétel nélküli fegyverletételt; ezzel véget ért a második világháború.

• Az ENSZ létrehozása és szerepe: Már az első világháború után létrejött egy olyan szervezet, a Népszövetség, amely a nemzetközi konfliktusok békés, diplomáciai úton való megoldását célzott biztosítani a nagy háborúk helyett. Azonban az 1930-as években ez a szervezet kudarcot vallott, részben azért, mert nem rendelkezett saját fegyveres testülettel.
  A második világháború után, 1945-ben San Franciscóban alakult meg az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ), melynek mára 193 ország a tagja. Célja, hogy képes legyen a nemzetközi béke megőrzésére és akár helyreállítására is. Bár az ENSZ nem rendelkezik állandó saját haderővel, a békefenntartásra ENSZ-katonákat vethetnek be (ezeket az egyes tagállamok állítják ki).
  
  
• Harry S. Truman elnök kapcsolata a Szovjetunióval: A Szovjetunió és az USA a második világháború alatt ugyan szövetségesek voltak, de 1947-től diplomáciai kapcsolataik megromlottak. Ők voltak a világ két szuperhatalma, ideológiailag viszont egymással szemben álltak: az USA a demokratikus, kapitalista világ élén állt, míg a Szovjetunió a kommunista blokk vezetőjévé vált (“kétpólusú világ”).
  A Szovjetunió egyre inkább szélesíteni akarta az ellenőrzése alá tartozó területek nagyságát,  így válaszul az Amerikai Egyesült Államok elnöke, Truman 1947-ben meghirdette a feltartóztatás politikáját (Truman-elv). Eszerint az USA pénzügyileg és katonailag is támogatja azokat az országokat a Szovjetunió ellen, amelyeket a kommunista szuperhatalom a befolyása alá akar vonni.

• Fegyverkezési verseny a hidegháború idején: Az 1947-től kezdődő időszakot a hidegháború korszakának nevezzük. A kifejezés az USA és a Szovjetunió közötti gazdasági-ideológiai-politikai-katonai szembenállásra utal, ami közvetlen fegyveres összecsapást nem eredményezett a két fél között, de a készültség folyamatos volt. A hidegháború része volt így a fegyverkezési verseny is, vagyis a két szuperhatalom versengése, hogy haditechnológia terén túlszárnyalják a másikat, egy esetleges háborúban pedig élre tudjanak kerülni. A Szovjetunió 1949-től rendelkezett atomfegyverrel, majd a különböző hordozórakéták, de a hagyományos fegyverek fejlesztésébe is jelentős összegeket fektetett mindkét fél. Az 1950-es évek végétől a fegyverkezési verseny az űrkutatásra is kiterjedt.
  
  
• Mccarthyzmus (antikommunizmus az 1950-es évek USA-jában)**: a kifejezés Joseph R. McCarthy szenátor nevéhez fűződik, aki az 1940-es és ‘50-es évek fordulóján nagy erőfeszítéseket tett az amerikai politikai élet kommunista vagy kommunista szimpatizáns tagjainak megnevezésére és eltávolítására. A kommunistaellenességet erősítette az amerikai közvéleményben, amikor 1949-ben Kínában Mao Ce-tung erői győztek, 1950-ben pedig kitört a koreai háború. Így McCarthy szenátor tevékenységének a kommunizmustól való félelem légkörében számos támogatója volt.
  A kor legfontosabb kérdését viszont az atombomba jelentette, hiszen 1949-ben a Szovjetuniónak is lett atomfegyvere. A kérdés az volt, ki szivárogtatta ki az amerikai “titkot”? A vizsgálatok során több tudóst is letartóztattak; maga Robert Oppenheimer, a Manhattan-terv vezetője is le- és kihallgatásra került – főleg mivel a hidrogénbomba megépítésének nagy ellenzője volt. (Nem beszélve kommunista szimpatizáns rokonairól és barátairól.)
  A hidegháborús konfliktusban beállt enyhülés időszakának (Sztálin halála, fegyverszünet a koreai háborúban) következményeként McCarthy szenátor népszerűsége is megcsappant, és tulajdonképpen megszűnt politikai tényező lenni.

* forrás: https://rubicon.hu/kalendarium/1964-majus-30-szilard-leo-feltalalo-halala és
https://hu.wikipedia.org/wiki/Teller_Ede 

** forrás: https://rubicon.hu/cikkek/boszorkanyuldozes-az-egyesult-allamokban 

Filmek a II. világháború és a hidegháború időszakának feldolgozásához-kiegészítéséhez:

• A napfény íze: egy zsidó család sorsa a dualizmus időszakától a Kádár-korszakig
• Dunkirk: a második világháború alatti Franciaország német megszállása, a dunkerque-i menekülés
• Jojo nyuszi: náci ideológia, propaganda a hitleri Németországban
• Schindler listája: holokauszt, zsidók menekítése a II. világháború alatt
• A zongorista: holokauszt, a lengyelországi zsidók helyzete a II. világháború alatt
• HHhH – Himmler agyát Heydrichnek hívják: az SS és a Gestapo működése, a Reinhard Heydrich-merénylet
• A legsötétebb óra: Winston Churchill miniszterelnök politikai küzdelmei a második világháború alatt
• Ryan közlegény megmentése: a normandiai partraszállás
• Kódjátszma: második világháború alatti hírszerzés és kódfejtés, a tudomány a háború szolgálatába állítása
• Oppenheimer: a Manhattan-projekt és utóélete
• Sztálin halála: az 1953-as szovjet hatalmi vákuum és a Sztálin halála utáni következmények
• Az U.N.C.L.E. embere: a hidegháborús szembenállás jellemzői, versengés a hidrogénbomba (Teller) megszerzéséért
• Kémek hídja: kémkedés és diplomácia a hidegháború legfeszültebb szakaszában

Töri órákon is jó ötlet időnként egy-egy filmjelenettel színesíteni-illusztrálni az adott tananyagot. Tapasztalatom szerint több órás filmeket megnézni egyszerűen nincs idő a tanórán, ezért előnyösebb előre kiválasztott, rövidebb jelenetet nézni közösen az órán. Ha a diákok érdeklődőek, házi/szorgalmi feladatként megnézhetik akár az egész filmet is, de kötelezően nem adnám fel, hiszen nem mindenkinek van lehetősége arra, hogy hozzájusson a teljes verzióhoz. 

Én szeretek előre megfogalmazott kérdéseket kiosztani a gyerekeknek, amikre figyeljenek a film/jelenet nézése közben, így fókuszálva a figyelmüket arra a részletre, ami a történelem óra szempontjából hasznos. Bár a felsorolt filmek sem minden esetben 100%-ig történelmileg hűek, de egyes elemek/jelenetek felhasználhatóak illusztrációként. Sőt, a kérdések között külön ki lehet térni azokra a részletekre, amik nem hitelesek, így fejlesztve a diákok kritikai gondolkodását is.

A képek forrása: unsplash.com