Szükség van-e házi feladatra?

A diákok (egyik) ősellensége – a házi feladat. Miért van ennyi, miért pont ez, miért van egyáltalán? Hiszen annyit tanulunk így is az iskolában, annyiféle órán, otthon miért nem pihenhetünk már?

Mégis, a “rendíthetetlen” tanárok csakazértis minden alkalommal feladják a házit óra végén, ha nincs házi feladat, akkor pedig mindenféle szankció követi (kisegyes, fekete pont, nagy egyes, büntetőfeladat, stb.)…

Én főleg angoltanárként szinte regényt írhatnék a sok színes, kreatív, vagy éppen nyakatekert kifogásból, hogy kinek miért nincs házija, de osztályfőnökként is rengetegszer mentem be arra az osztályterembe szünetekben, hogy sebesen másolják egymásról (jobb esetben közösen írják) a házi feladatot X vagy Y órára. 

A kérdés jogosan merülhet fel: mi értelme van akkor egyáltalán házi feladatot adni a gyerekeknek, ha úgysem írják meg, vagy csak egymásról másolják? Nyilván a gyerekek lennének az elsők, akik támogatnák a házi feladat eltörlésének ötletét, és őszintén szólva néha én is úgy érzem, hogy szélmalomharcot vívok, amikor újra és újra elvárom, hogy elkészítsék a házi feladatukat.

Mi lenne tehát a helyes megoldás: adjunk házi feladatot, vagy egyáltalán ne? Nézzük meg, mi szól az egyik, mi a másik oldal mellett – elsősorban középiskolai kontextusban.

A házi hasznos

Amiért a tanárok túlnyomó többsége egyáltalán felad házi feladatot, az megmagyarázható azzal az egyszerű tapasztalattal, hogy az önálló gyakorlás segít a diákoknak elmélyíteni az osztályteremben tanultakat. 

Itt kiemelném a gyakorlás és elmélyítés mellett az önálló jelzőt is. Már a házi feladatok elkészítésével azt tanulják a gyerekek, hogyan készüljenek fel a különböző vizsgákra és az érettségire – hiszen a házi feladatok révén a tanulók fejleszthetik az időbeosztás, információszerzés, vagy problémamegoldás-beli készségeiket is.

Nyilván bármely tantárgy esetében mondhatnánk, hogy fontos, hogy a diákok otthon is gyakorolják azokat a tananyagokat és készségeket, amelyeket az iskolában tanulnak; mégis, vannak olyan tárgyak, amelyeknél különösen fontos, hogy házi feladatok révén készüljenek. Ilyen például a matematika vagy az idegen nyelvek. Ezek a tantárgyak olyan alapvető készségeket és ismereteket fejlesztenek (tovább) folyamatosan, amelyek nélkül nem lehet mire építeni, és gyakorlás nélkül nehéz lenne sikeresen haladni a további tanulmányokban. Középiskola végén pedig legalább egy idegen nyelvből vagy éppen matematikából kötelező érettségi vizsgát is tenni, amely kihívás könnyebbé tehető a folyamatos gyakorlással. Magolással vagy improvizálással nem lehet ezeket a gyakorlati feladatokat teljesíteni…

Néhány gondolat, mielőtt házit adunk fel

Azonban az is fontos, hogy a házi feladatokat ésszerűen és célszerűen osszuk ki, figyelembe véve a diákok életkorát, a tananyag nehézségét és a diákok leterheltségét is. Hallottam már diákoktól azt is, hogy bizonyos tantárgyakból “kapunk egy csomó házi feladatot, aztán sosem ellenőrizzük le, hogy tényleg jó-e”, tehát csak addig jutnak órán, hogy megvan-e a házi, vagy nincs. Természetesen nagyon fontos, hogy a kiadott, elvárt házi feladatot vagy közösen leellenőrizzük órán, vagy a tanár beszedje, és kijavítva/visszajelzéssel ellátva adja vissza. A házi feladat nem arra való, hogy amire nem jut idő a tanórán, azt majd a gyerekek feldolgozzák önállóan otthon, és nekünk már nincs rá gondunk!

Sokszor az is magyarázat arra, hogy miért nem írt egy-egy tanuló házi feladatot, hogy nem értette a leckét. Persze ez az egyik legjobb kifogás, amibe nehezen lehet belekötni, de nagyon fontos visszajelzés mégis a tanárnak: időt kell szánnunk arra, hogy áttekintsük és megbeszéljük a feladatokat, instrukciókat a diákokkal még a feladat kiosztása előtt, de ha kell, ellenőrzéskor az adott tananyagot is, újra.

Változatos feladatok

De hogyan lesz ebből akkor önálló tanulás? Fontos, hogy tanárként olyan házi feladatokat adjunk, amelyek megfelelő kihívást jelentenek a diákok számára, de ugyanakkor lehetőleg érdekesek és relevánsak is a mindennapi életük szempontjából. Így a gyerekek remélhetőleg nagyobb élvezettel készítik el a feladatokat. Ilyen házi lehet például:

• Projektfeladatok: például prezentáció vagy videó készítése egy, a diák által kedvelt/ismert országról, kultúráról, problémáról. Ez lehet önálló, de akár kiscsoportos feladat is.

• Olvasási feladatok: az olvasásra való motiváció ösztönzése a tinédzserek körében egy nagy kihívás manapság, hiszen az online szórakozás sokszor vonzóbb lehet számukra. Azonban rövidebb, relevánsabb, közérdekű olvasnivalók (pl. egy-egy földrajzon/idegen nyelvi órán/stb. említett problémakörrel, új kutatással, napi hírekkel kapcsolatban szélesíthetik a látókörüket és fogékonyabbá teszik őket akár a szak- vagy célnyelvre (idegen nyelvek) is. Az olvasott témát aztán órán feldolgozzuk, meghallgatjuk egymás véleményét, ezzel támogatva nem csak a kritikai gondolkodást, de a kulturált vitázás gyakorlatát is.

• Online források használata: olyan kutatási feladatok, amelyek során a diákoknak online forrásokat kell használniuk, és azokból információkat kell gyűjteniük. (Forrás lehet egy online szótár, online feladatgyűjtemény, vagy információbank is.) A feladat lehet csak egy potenciális források gyűjteménye is, amiket aztán az órán (vagy a tanár külön) átfésülünk, hogy melyik lehet valóban hasznos és megalapozott forrás az interneten. 

• Kísérletek: a természettudományos tantárgyakban lehet a diákoknak olyan kísérleteket adni, amelyek otthon is biztonságosan elvégezhetőek, és így segítik a diákokat abban, hogy saját tapasztalatot szerezzenek.

• Feladatok készítése egymásnak: készítsenek egymásnak feladványokat, akár papíralapú feladatot/tesztet, akár online játékos feladatot (pl. Kahoot, keresztrejtvény, Quizzez, Learningapps, stb.). Ezeket utána órán meg is lehet csinálni, vagy összefoglaló órán egy feladatbankot készíteni belőlük (ehhez érdemes előtte bekérni és leellenőrizni a feladatokat). 

• Típusfeladatok: természetesen nem elvetendőek időnként az olyan házi feladatok sem, amelyek az aktuális téma gyakorlását célozzák meg hagyományos módon, például nyelvtani vagy matematikai feladatok, hiszen ilyen feladatokkal fognak azután találkozni dolgozatban, nyelvvizsgán, érettségin is.

…és ha nincs kész?

Sajnos előfordulhat, hogy bizonyos tanulók a szankciók/változatos feladatok ellenére nem írnak házi feladatot, vagy csak másokról másolják azokat. Bizonyos esetekben el kell fogadnunk, hogy vannak olyan időszakok, amikor a diákjaink túlterheltek és nincs elegendő idő a házi feladatokra, vagy fontossági sorrendet kell felállítaniuk a feladatok között.

De a folyamatos házi hiány/másolás lehet annak is a jele, hogy a gyerekek nem látják a házi feladatok jelentőségét, célját. Érdemes időt áldozni akár egy-egy szaktárgyi, akár egy osztályfőnöki órán arra, hogy közösen átbeszéljük, mi “hasznuk” származik ezekből az otthoni feladatokból. A házik ugyanis nemcsak az osztályzatok és az átlag miatt fontosak, hanem azért, hogy fejlődjenek és felkészüljenek az életre: olyan készségeket és szokásokat fejleszthetnek ki, amelyek hasznosak az élet minden területén. Ilyen például a hatékony időbeosztás, az önálló problémamegoldás és felelősségvállalás, a rendszerezés, az információk utáni kutatás, vagy a kommunikáció (főleg közös házi feladat kapcsán). Ezek felnőttként, a munka világában is fontos készségek.

Emellett mi, tanárok is tanulhatunk a folyamatos házihiány jelenségéből; érdemes önreflexiót végeznünk. Az órán lelkiismeretesen átadtuk az aktuális tudásanyagot? A csoport szintjének megfelelő kihívást nyújtó feladatot adtunk fel? Elegendő támogatást nyújtottunk a diákoknak, hogy a tananyagot megértsék és önállóan tudjanak dolgozni?

Pozitív visszajelzés

Középiskolában is megfigyelhető, hogy nagy jelentősége van motiváció tekintetében a pozitív visszajelzésnek, “jutalomnak” – hiába majdnem felnőttek már. 

Tehát ne csak büntetés járjon a házi feladat hiánya esetén, hanem a lelkiismeretesen elkészített lecke után pozitív visszacsatolást is kapjanak a gyerekek. Lehet ez egy nagyobb feladat, beadandó esetén egy jó jegy, de akár kisötösöket/pluszokat/piros pontokat/matricát, stb. lehessen gyűjteni az elkészített házik után, amikből aztán bizonyos mennyiséget összegyűjtve akár egy teljes értékű jó jegy is születhet. Ezt érdemes már kilencedik évfolyamban elkezdeni, és mire 11-12-esek lesznek, hozzászoknak az önálló házi íráshoz, és nem lesz szükség a mézesmadzagra sem.

A másik oldal: le a házival!

Az egész blogbejegyzést az az internetes cikk inspirálta, amiben arról számolnak be, hogy kétségbeesett ír gyerekek és szülők azzal fordultak az oktatási miniszterükhöz, hogy rendeljen el házi feladat-tilalmat. A miniszterhez írt levelekben a gyerekek arról panaszkodtak, hogy kénytelenek feladni a hobbijaikat, mert annyi munkát kapnak az iskola utánra. Szerintük a házi teher a szülőknek, a gyerekeknek és a tanároknak is, mindenki számára csak stresszforrás. (Az oktatási minisztérium válaszában azt közölte a levélírókkal, hogy a házi feladatra vonatkozó ügyintézés nem tartozik a hatáskörébe.)

A cikk kapcsán aztán én is elgondolkodtam, mi lenne az eltörlés előnye. Egyrészt nyilván valóban csökkentené a diákok terheltségét és a házi feladatok legalább nem stresszelnék őket (annyi minden más viszont továbbra is…). Azonban az eltörlés-pártiak pont úgy ellensúlyoznák a házik hiányát, hogy az iskolában töltött időt növelnék – ez pedig több emberi és pénzügyi erőforrást jelentene az oktatási rendszer számára, nem beszélve arról, hogy a tanárok és diákok számára ugyancsak terhelést jelentene.

A teljes képhez hozzátartozik, hogy az elmúlt években egyes ázsiai országokban (Japán, Dél-Korea), illetve Németországban, Finnországban, vagy az Egyesült Királyságban is csökkentették a házi feladatok mennyiségét, hogy csökkentsék a diákok stressz-szintjét és növelhessék a szabadidős és társas tevékenységekre jutó időt. Bár ezeknek az országoknak a többségében például az oktatás színvonala is jóval magasabb, azért itt sem teljes házi feladat-tilalomról van szó! (Finnországban vagy az angolszász oktatási rendszerben például bele van építve a középiskolai órarendbe az önálló tanulásra, beadandók/házi feladatok megírására szánt idő is.) Ezekben az országokban lehet azért is kisebb szerepe a házi feladatoknak, mert az iskolai lehetőségek, a tantervek és tanítási módszerek megengedik a tanulás hatékonyabb befejezését az iskolai órák idején belül.

Összegzés

A házi feladatok kérdése szerintem még egy ideig biztosan vitaforrás marad az oktatásban – nem mintha ez lenne a legfontosabb probléma. A diákok (és szülők) sokszor panaszkodnak a túlzott terhelés miatt, és úgy érzik, hogy a házi feladatok az értékes szabadidő terhére vannak. Ugyanakkor a tanárok tudják, hogy a házik segítik a diákokat az iskolában tanultak elmélyítésében és az önálló tanulás fejlesztésében. Sőt, lehetnek a kiadott otthoni feladatok akár pár- vagy csoportmunkában végzendő projektek is, vagyis közben a társas időtöltés is megvalósulhat.

Fontos viszont, hogy a házi feladatokat megfontoltan és célszerűen osszuk ki, figyelembe véve a diákok életkorát és terheltségét (nemcsak a saját tantárgyunkat tanulják a gyerekek!), lehetőleg érdeklődési körét is. Az iskolai és otthoni élet, a munka és pihenés egyensúlyának megtartása szintén kulcsfontosságú, és segíthet abban, hogy a házi feladatok valóban segítsék a diákokat a tanulásban és a fejlődésben.

Összességében az eltörlési javaslatok ellenére a házi feladatoknak továbbra is helye van az oktatásban, de a kiadásuknak tudatosan és tervezetten kell történnie, vagyis a leckék legyenek változatosak, és nem muszáj minden nap feladni valamit.

A képek forrása: unsplash.com