Tanári jó(l)lét

A tanári hivatás tényleg rengeteg örömet ad, de ugyanakkor nagy érzelmi és mentális terheléssel is jár. A folyamatos mentális, lelki és fizikai jelenlét, a felelősség és az elvárások között könnyű elveszíteni az egyensúlyt. A hosszú idő szünetek nélkül (nekem ez a tavaszi szünet fényévekre volt a télitől…), a kialvatlanság, a nyomás: ezek könnyen vezethetnek ingerlékenységhez, türelmetlenséghez, ami – akár akarva, akár akaratlanul – a gyerekeken vagy kollégákon csattanhat. Ahhoz, hogy hosszú távon is motiváltak és energikusak maradjunk, fontos figyelmet fordítani a saját jólétünkre, hiszen ez közvetlen hatással van mind a teljesítményünkre (és a kiégés elkerülésére), mind a diákok tanulmányi eredményeire és az általános légkörre. A tanárok fizikai, érzelmi és mentális egészségének támogatása elengedhetetlen: a megfelelő pihenőidő, az énidő és a szakmai felfrissülés mind hozzájárulnak ahhoz, hogy kiegyensúlyozottabbak legyünk.

Pihenőidő: a feltöltődés alapja

A tanítás nem ér véget a tanteremben – dolgozatjavítás, adminisztráció, óratervezés kíséri a mindennapok “office hours”-ön kívüli idejét is. Mégis elengedhetetlen, hogy tudatosan időt szánjunk a pihenésre, mivel a megfelelő pihenőidő hiányában romlik a problémamegoldó képességünk, nő a hibázás esélye, és nem mellesleg az érzelmi és fizikai kimerülés is előbb-utóbb utolér minket. 

Hagyd az iskolában! A pedagóguspálya egyik legnagyobb kihívása, hogy a munka gyakran „hazajön” velünk. Dolgozatok, javítás, tervezés, e-mailek, adminisztráció – mindez gyakran a tanár otthonát is munkahellyé alakítja. De ha nincs határ az iskola és a magánéletünk között, és folyamatosan az iskolai dolgokon agyalunk, nemcsak teljesen kimerülünk, de ez a kapcsolataink kárára is válhat. Ezért ha lehet, ne vidd haza a dolgozatokat minden este – inkább jelölj ki fix javítási időt (pl. lyukasórában) az iskolában. Akár vezess be „iskolamentes estét” hetente legalább egyszer, vagy én pl. nem nézem a Krétát/e-maileket 19:00 után (hacsak nem sürgős). Nyilván ez igényel egy tudatosabb időrendi beosztást is, de valljuk be: a tanárok is emberek, akiknek jár a pihenés, a feltöltődés és a saját életük. És ha jól vagyunk, abból mindenki profitál – legfőképp a diákjaink. 👩‍🎓

Digitális detox: A tanárok napja manapság sokszor úgy telik, hogy az egyik képernyőről a másikra ugrunk: e-napló, levelezés, csoportchatek, online felületek, segédanyagok – és még akkor nem említettem a szülői kérdéseket vagy a tanári levelezőlistát. Ez az állandó online jelenlét és a folyamatos értesítések megnehezíthetik a valódi kikapcsolódást; a folyamatos információs zajban nehezebb fókuszálni, elmélyülni. Ehelyett jó lehet kijelölni egy időszakot, amikor nem nézzük az e-maileket és üzeneteket, hétvégén akár egy teljes napot offline tölteni. A reggeli ébredés is más lehet, ha nem telefonnal indítjuk a napot, hanem egy nyújtással, kávéval vagy 5 perc csenddel. Egy fontos emlékeztető: nem kell mindenre azonnal reagálni, a világ nem fog összedőlni. 😊

Örömteli mozgás: A testmozgás nemcsak az egészségről szól – hanem arról is, hogy kiszabaduljunk a fejünkből, hiszen tanárként rengeteget „fejben dolgozunk” (vagy még rosszabb, a képernyő/dolgozatok felett görnyedve). A testmozgás nemcsak a fizikai egészséget, hanem a mentális jóllétet is támogatja: találj egy mozgásformát, amit szeretsz – legyen az jóga, box (feszültség-levezetésnek mindenképp jó), bármilyen tánc, vagy nekem sokat segít egy hosszú nap után egy séta is. A legtöbb sport akár párosan, csoportosan is végezhető kollégával, baráttal, vagy partnerrel. 🏃‍♂️

Énidő: tölts időt magaddal is!

A tanári lét szinte egész nap másokról szól: figyelsz, reagálsz, jelen vagy, megoldasz. Ezt (is) szeretjük a pályában! A nap végén viszont sokszor már csak azt érezzük, hogy „elfogytunk”. Az önmagunkra fordított idő nem luxus, hanem szükséglet: visszanyerni a kapcsolatot önmagunkkal – nem mint tanár, hanem mint ember; töltekezni, újra kapcsolódni, hogy másnap ne csak „túléljünk”, hanem jelen is tudjunk lenni.

Tanulj valami újat! Tanárként továbbra is folyamatosan tanulunk – de ez gyakran másokért történik, amikor a különböző módszereket, új ötleteket tesszük magunkévá workshopokon, konferenciákon, tanulmányokból, stb. Az igazi énidős tanulás olyan tudás megszerzéséről szól, aminek nem kell „hasznosnak” lennie, csak örömet okoz. Lehet ez egy nyelv, egy hangszer, könyvkötés, programozás, tényleg bármi… a lényeg, hogy nem az iskolának, hanem saját magadnak tanulsz. Hiszen minden új dolog tanulása visszahozza a kíváncsiságot és azt az élményt, amit máskor mi adunk tovább. 🧶

Időt a hobbiknak! A hobbik nem csupán kikapcsolnak, hanem identitást is adnak. Tanárként könnyű belesimulni ebbe a szerepünkbe, de egy-egy hobbi emlékeztet rá, hogy emellett mondjuk futók, kertészek, filmkedvelők, stb. is vagyunk. Ha rendszeresen időt szánsz a hobbijaidra, azzal önmagad is megtartod. Na, itt nekem is fejlődnöm kell: ha nem is minden nap, de valamilyen rendszerességgel “szigorúan” beiktatni a hobbikat az időbeosztásomba, hiszen ezek igazán feltöltenek. 🎨

Légzéstechnikák és relaxáció: Pár tudatos lélegzetvétel – ennyi is elég lehet ahhoz, hogy megállítsuk a gondolatok zűrzavarát, illetve a légzés az egyik legelérhetőbb stresszkezelő eszközünk: bárhol és bármikor használható. Rövid (tényleg néhány perces) relaxációs gyakorlatokkal pedig nemcsak a testet, hanem az idegrendszert is újrakalibrálhatjuk. Néhány példa: vezetett relaxáció, belső mosoly, Feldenkrais (angol), légzés. Ezek akár tanórán, a gyerekekkel is alkalmazhatóak. 🧘‍♂️

Barátok és család: A társas kapcsolatok alapvető szerepet játszanak a mentális egészségünkben, mégis – mivel a munkánk során folyamatosan emberekkel foglalkozunk – észrevétlenül háttérbe szorulhatnak a saját, iskolán kívüli kötődéseink. Pedig a mély beszélgetések, az együtt nevetés, a ventillálás, egy közös vacsora igazi mentőövek lehetnek a legfárasztóbb időszakokban is. Számomra az énidő része az is, hogy minőségi időt töltök azokkal, akik feltöltenek – nem tanárként, hanem csak önmagamként. 🥰

Szakmai felfrissülés: új lendület a tanításban

Bár a rutin biztonságot adhat a tanári munkánkban, egy idő után kiüresítő is lehet. Ugyanazok a témák, visszatérő problémák, módszerek – és egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy már nem inspirál, amit csinálunk. Ugyanakkor a világ is csak úgy zakatol, amivel bizony lépést kell tartanunk. Itt jön képbe a szakmai megújulás ereje, amire ne teherként, inkább ajándékként tekintsünk.

Kérj segítséget! Tanárként gyakran magukra maradunk a kérdéseinkkel, nehézségeinkkel, és hajlamosak vagyunk azt érezni, hogy „ezt nekem egyedül kell megoldanom”. Pedig a segítségkérés nem gyengeség, hanem önismeret és bátorság. Legyen szó egy osztályhelyzetről, módszertani dilemmáról vagy csak arról, hogy „nem bírom már”, az őszinte megosztás, ventillálás jó kiindulópont lehet a változáshoz és válaszokhoz. Nyilván nagyon jó lenne egy tanári szupervízió (reméljük megvalósul a közeljövőben), de addig is a kollégáktól vagy vezetőségtől is kérhetünk segítséget, tanácsot. Nálunk bevált, hogy havonta esetmegbeszélő délutánokon dolgozunk fel aktuális kérdéseket; néha egy nézőpontváltás, egy egyszerű megoldás is rengeteget könnyíthet a mindennapokon. 🗣

Szakmai fórumok és konferenciák: Egy-egy jó szakmai rendezvény, műhely vagy fórum egy igazi energialöket lehet: új gondolatok, friss ötletek, hasonló kérdések, más megközelítések – mind-mind abban segítenek, hogy kicsit kiszabaduljunk a saját rendszerünkből. Ilyenkor nem csak tanulunk, hanem látjuk azt is, hogy nem vagyunk egyedül, hiszen az ilyen események nemcsak új tudást adnak (vagy legalább gondolatcsírát ültetnek el bennünk), hanem lehetőséget biztosítanak a tapasztalatcserére és az új kapcsolatok építésére. Ha érdekel, milyen konferenciák, szakmai workshopok várhatóak a közeljövőben, biztos vagyok benne, hogy iskolán belül is érkezik egy csomó felhívás, de ha feliratkozol a saritanit.hu hírlevelére, havonta küldök egy összefoglalót a közeljövőben várható szakmai programokról. 🌱

Inspiráló beszélgetések: Nem mindig kell konferencia vagy tréning – néha egy kávé melletti beszélgetés egy kollégával többet ad, mint bármilyen képzés. A közös gondolkodás, tapasztalatcsere, őszinte megosztás segít abban, hogy újratöltődjünk. Az inspiráció sokszor ott van a tanáriban, csak észre kell vennünk – és időt szánni rá. ☕

Zárásként

A tanári hivatás (még ha néha nekünk is szegezik ezt a szót) szívvel-lélekkel végzett munka. Épp ezért olyan fontos, hogy ne csak másokra, hanem magunkra is figyeljünk. A feltöltődés nem önzés, hanem fenntarthatóság. Ha időt adunk magunknak pihenni, kapcsolódni, tanulni, akkor nemcsak a kiégést előzzük meg, hanem újra megtalálhatjuk azt az örömöt is, ami miatt ezt a pályát választottuk. Mert egy jól-létben lévő tanár nemcsak jobban tanít, hanem példát is mutat: emberségből, egyensúlyból, és abból, hogy gondoskodni magunkról is lehet és érdemes.