Szecesszió – töri-magyar projektötlet
A tavasz beköszöntével egy olyan projektötletet ajánlanék most a figyelmetekbe, ami az iskolán kívüli programokkal Budapest (és esetleg Bécs) új szemszögből való felfedezésére invitál. A szecesszió mind magyar irodalomból (pl. Ady Endre), mind történelemből (pl. dualizmus kora) előkerülő tananyagrész 11.-ben, és esetleg a művészetek órával (pl. festészet – Klimt, iparművészet – Zsolnay) is jól összeköthető.
Miért érdemes a szecessziót projektekben feldolgozni?
A szecesszió máig körülvesz minket az épített környezetünkben, de tanításakor gyakran nehéz kézzelfoghatóvá tenni a diákok számára. Éppen ezért vált számomra különösen izgalmassá az elmúlt két évben többször is megvalósított projekt, amely során a szecessziós építészetet, irodalmat és történelmet egy komplex, élményalapú tanulási programban kapcsoltuk össze.
Mivel a szecesszió témája több tantárgy tananyagát is összeköti (történelem, magyar történelem, művészetek), a diákok ahelyett, hogy a tantárgyakról külön skatulyákban gondolkodnának, felfedezik, hogyan hatottak egymásra a különböző művészeti ágak valamint az aktuális történelmi korszak.
A projektmódszer előnyei
A projektek egyik legnagyobb előnye, hogy a tanulók nemcsak passzív befogadók, hanem aktív felfedezők. A szecessziós projekt alatt például a városi séták során figyelmük egyre inkább a környezetük részleteire irányult, és olyan épületeket fedeztek fel, amelyek mellett korábban talán nap mint nap elhaladtak anélkül, hogy észrevették volna őket. A közös élmények révén pedig az irodalom és a történelem is kézzelfoghatóbbá, maradandóbb tudássá vált számukra.
A projekt végén a tanulóknak projektmunkát kell készíteniük, ami lehetőséget ad arra, hogy a diákok ne csak befogadók, hanem alkotók is legyenek, ami sok diákot sokkal jobban motivál, mint egy hagyományos tanóra. Ezzel nemcsak a lexikális tudásuk bővül, hanem a kreativitásuk és önkifejezésük is fejlődik.
Nem utolsó szempont az sem, hogy a projektmunka során a diákok csapatokban dolgoznak, közösen kutatnak, fedeznek fel, alkotnak. Ez egyrészt felelősségvállalásra tanítja őket, hiszen mindenkinek hozzá kell járulnia a közös munkához, másrészt fejleszti a kommunikációs készségeiket. Az egész élmény pedig egy kötetlenebb légkört teremt a tanár és a diákok között; nekünk, tanároknak is könnyebb megismernünk tanulóinkat.
Szecessziós projektötlet – Budapest
Az első projektet Budapesten (a másodikat Budapesten és Bécsben) tartottuk, ahol a diákok kisebb csoportokban fedezték fel a város legszebb szecessziós épületeit. Ahelyett, hogy egy előadást hallgattak volna meg, vagy képeket nézegettek volna róla, interaktív feladatokon keresztül maguk azonosították a stílusjegyeket.
A projekt két napot ölelt fel; és az első alkalommal tavasszal valósítottuk meg a 11. évfolyamon az osztályt tanító magyar szakos kollégával közösen. Történelemből már korábban vettük a szecessziót a dualizmus kontextusában, magyarból pedig még nem került sorra, de hamarosan következő témakör volt. Azért töriből sem ártott egy kis ismétlés, ezért az első napon a tanteremben ezzel kezdtünk: felidéztük a szecesszió jelentését, a tipikus stílusjegyeket, híres építészeket és épületeket, amelyek előkerültek a tanórán is. Erre kapcsolódott rá a magyar irodalmi rész, ahol a tanárnő átvezetve a felidézett stílusjegyeket az irodalmi művekben való megjelenítésre vezette rá a diákokat (költői képek, eszközök, stb.).
A diákokat előre beosztottuk 4-5 fős csoportokba (érdemes különböző képességű, személyiségű tanulókat összerakni egy-egy csapatba), és ezután ilyen formában oldottak meg feladatot. Minden csapat kapott 1-1 rövid műrészletet (pl.: Bródy Sándor: Az ezüst kecske, Kosztolányi Dezső: A rút varangyot véresen megöltük, Babits Mihály: Egy szomorú vers, Csáth Géza: A varászló kertje, Tóth Árpád: Ó, kék és zöld…, stb.) amiben azonosítaniuk kellett a szecesszió jegyeit. Körülbelül pont egy 45 perces óra kellett mindezek átbeszélésére, ezután pedig a diákok a már megismert csapataikban dolgoztak tovább.
A csapatokra előre leosztottunk egy-egy útvonalat, körülbelül minden csapatnak 4-5 helyszínre kellett elmennie (attól függően, hogy mennyire voltak egymáshoz közel az adott épületek). Ezeket csak mi, tanárok tudtuk előre, a gyerekek állomásonként, a feladat teljesítésével kapták meg az újabb helyszínt. A diákok a csapatukkal önállóan mozogtak Budapesten belül, ehhez elengedhetetlen eszköz volt a bérlet/jegy a tömegközlekedési eszközökre. Ezen felül egyedül az okostelefonukra volt szükség, ami nemcsak az esetleges digitális bérletek miatt, hanem a tanárokkal való kapcsolattartás (Messengeren keresztül), fotózás, jegyzetelés és navigáció szempontjából is elengedhetetlen volt (mindenkit feltöltött telefonnal indítottunk el). A csoportokon belül a diákok megegyeztek a különböző szerepek leosztásában is: kapcsolattartó, navigátor, fotós, jegyzetelő, stb.
A feladat a következő volt: minden csapat egyenként kapta meg a szecessziós épület nevét és/vagy címét, ahova el kellett menniük. Odaérve kellett egy közös fotót készíteniük az épület előtt (így ellenőriztük, hogy tényleg mindenki ott van), és le kellett írniuk minimum 3 szecessziós jellemzőt az adott épületről (pl. színek, motívumok, szimmetria, tetőcserepek, ablakok, stb.). A fotót a csoport ezen felelőse elküldte az egyik tanárnak (mivel mi ketten egy helyen voltunk, ez mindegy volt), aki ezután küldte el 1) a következő állomás címét, 2) egy pár szavas “nyomot”; ez Ady Endre: Héja-nász az avaron című verséből volt, ezt kellett a séta végére összerakniuk a gyerekeknek. (Természetesen bármelyik más verset is fel lehet ilyen módon használni, amiben megjelenik a szecesszió.) A részletenként való felfedezés egy kis kalandot, misztikumot vitt a feladatba, ami nagyon motiválta a gyerekeket (annak ellenére, hogy kb. a második nyom után rá tudtak keresni online a megoldásra – ezután az időfaktor hajtotta őket).
Az útvonalak végén (kb. 2-2.5 órát jelentett a felfedezős rész) mindenkit a Hősök terére küldtünk, mi tanárok itt találkoztunk újra az osztállyal (addig telefonon küldtük az utasításokat). A csapatok élményeit, az összegyűjtött szecessziós jellemzőket a Városliget árnyas padjain beszéltük át – mi stílusosan így vonultunk ki a természetbe a városban. A gyerekek visszajelzései alapján nagyon élvezték, hogy vagy olyan helyeken jártak a városban, ahol egyébként sosem, vagy a jól ismert helyszíneket fedezték fel új szemszögből: felfelé nézve. Nagyon ügyesen emelték ki a jellemző ismertetőjegyeket az épületeken, és azóta is gyakran kiáltanak fel közös kirándulásokon: tanárnő, ez is szecessziós épület, nem?
Itt láthattok egy térképet, amin jelöltem azokat a szecessziós épületeket, amiket viszonylag könnyű elérni, és több csapat esetén is jut mindenkinek több helyszín is:
Második nap
Az első nap közös lezárása után elengedtük a diákokat ebédelni, és aznapra nem volt más feladat. A második napot a Ráth György-villában kezdtük egy múzeumpedagógiai foglalkozáson. Azonban az első nap délutánjára is be lehet ezt ütemezni (17 óráig vannak nyitva), nekünk ez azért nem sikerült, mert hétfőn kezdtük a projektet, amikor a múzeum zárva van. A villa foglalkozásairól ITT lehet informálódni.
A program körülbelül 90 percet vett igénybe, ezután következett a projektmunka elkészítése. Ez lehet többféle is; mi ezúttal egy kreatív produktumot választottunk. Ismét a Városligetbe letelepedve a csoportok kaptak rajzlapot és -eszközöket, hogy egy szecessziós “tetoválást” tervezzenek, amit aztán az előre beszerzett bőrbarát, lemosható filcekkel egy-egy vállalkozó szellemű csapattársukra fel is rajzolhattak. A gyerekek nagyon élvezték a kicsit lelassulós, alkotós részét a projektnek, amiket a rajzlapokon az osztályterem számára is megörökítettünk.
Egy másik ötlet – a projekt kiterjesztése
A második (ezúttal őszi) projekt során az Osztrák-Magyar Monarchia másik fővárosát, Bécset is bevontuk. Ezúttal a diákok korabeli műgyűjtőként fedezték fel a két várost, és saját kreatív produktumokat hoztak létre. Ez egy háromnapos projekt volt, Bécsben két napot töltöttünk el a távolság miatt.
A projektre való felkészülés folyamán egy-egy történelem és magyar órán is előrevetítettük (ősszel még nem tartottunk ennél a témánál a 11. osztályban), feldolgoztuk a szecesszió szó jelentését, megjelenését építészetben, irodalmi művekben egyaránt.
Az utazás előtt 4-5 fős csapatokat alkottak, nekünk tanároknak csak annyi kikötésünk volt, hogy minden csapatban legyen legalább egy németes tanuló is (amennyiben ez lehetőség az adott osztályban). Ugyanis német órákon néztek utána az előre kiosztott bécsi helyszíneknek, amikből felkészültek egy-egy kiselőadással a többiek számára.
Maga a projektfeladat az volt, hogy 20. század eleji műgyűjtőknek képzeljék magukat, akik körbejárják Bécset és Budapestet, felmérve a szecessziós műalkotások jellegzetességeit, amiből tudósítást készítenek. Opció volt az is, hogy az általuk készített fotókból PPT prezentációt készítenek, de végül minden csapat egy videót forgatott és vágott össze a projektbemutatóra. Az utazás, programok közben és után be volt iktatva olyan idő, amikor tudtak dolgozni a munkájukon (narrálás, videóvágás, stb.) a projekt közben is, így tulajdonképpen egyidőben készült el a produktum is. Minden csapat lelkiismeretes munkát végzett, és minden diák kivette a részét a csoportja projektmunkájában: vágó, narráló, fotós, kutató, stb. szerepeket vállaltak. Bár mindenki ugyanazon a projekten, programokon vett részt, mégis minden egyes csapat produktuma más volt. Sikerült feldolgozniuk és bemutatniuk nemcsak a tananyaggal kapcsolatos információkat, de saját élményeiket és kreativitásukat is. Visszajelzéseik alapján maradandó élmény lesz mindannyiuknak, és jó alapot biztosít a visszautalásra, amikor a tananyagban ehhez a részhez érünk akár történelemből, akár irodalomból.
A bécsi városnéző séta ezúttal közösen történt, két napra leosztva, az adott helyszíneken pedig az abból előre felkészült tanulók (párosok) tartottak mindenkinek kiselőadást. Minden helyszínen volt idő forgatni, fotózni a készülő projektmunkához is. Két múzeumlátogatást is beiktattunk, az egyik a bécsi Szecesszió Házában, a másik a Belvedere Múzeum Gustav Klimt-kiállításán volt, így az esős őszi idő elől menekülve is a szecesszióval tudtunk foglalkozni. (Ezeket érdemes előre lefoglalni a diákcsoportnak.)
A projekt végén az elkészült videós munkákat az iskolában néztük meg, a bemutatóra pedig meghívtunk minden tanárt és diákot (esetleg szülőket is lehet, bár 11.-ben ez talán már nem annyira fontos a gyerekeknek).
Térkép a bécsi szecesszióhoz:
Lezárás
A saját tapasztalataim alapján bátran ajánlom ezt a módszert más pedagógusoknak is, hiszen a szecesszió olyan téma, amely szinte kiált az élményalapú megközelítésért. Akár egy városi séta, akár egy többnapos utazás formájában, a szecesszió tanítása egy kreatív és maradandó tanulási lehetőség lehet minden diák számára.
Természetesen Budapesten és Bécsen kívül még számos olyan város van, ahol szecessziós projektet lehet megvalósítani határon innen és túl is: pl. Kecskemét, Szabadka, Marosvásárhely.
Ti szerveztetek már hasonló projektet? Van bevált módszeretek pl. a feladatok vagy a produktumok kapcsán? Osszátok meg a véleményeteket másokkal is!
