Vissza az iskolába: izgalom, szorongás vagy felszabadultság?

Nem csak a naptárra nézve, de a természetben is egyre inkább érezzük az ősz közeledtét. Az iskola világában ez egy új év kezdete is (főleg hogy idén szeptember elseje hétfőre esik…), amit a januárhoz hasonlóan várhatunk tervekkel és ötletekkel telve, de talán némi szorongással is. Megvallom őszintén, hogy bár már sokadik éve nem diákként nézek a tanév kezdete elé, idén én is kicsit kamaszosan vonakodtam visszatérni az iskolába – és biztos vagyok benne, hogy ezzel tanárként sem vagyok egyedül. Ez is inspirált arra, hogy néhány bekezdésben összeszedjem, hogyan is lehet könnyebb az iskolakezdés.

Egy új tanév sokféle érzelmet hoz magával. Van benne izgalom: a tanároknak új osztályok, új kollégák, még ismeretlen kihívások, lehetőségek. Szülőként talán a gyermekünk előrehaladása miatt izgulunk; hogyan fog helytállni az új iskolában vagy évfolyamon. Diákként ott a várakozás: vajon milyen lesz az idei év, kik ülnek majd mellettem, mi vár rám a következő hónapokban? És persze ott van a szeptemberi készülődés öröme is: az új tanszerek, füzetek, tollak, vagy akár egy-egy új ruhadarab megvásárlása. Már az új dolgok beszerzése is azokhoz az apró szertartásokhoz tartozik, ami szinte észrevétlenül állít át minket a nyárról az iskolai hétköznapokra.

De az izgalom mellett sokakban ott lappang a szorongás is. Nem könnyű búcsút inteni a nyárnak, a szabadságnak, délig alvásnak, és tudni, hogy most hónapokig hajtani kell. A rengeteg feladat, az elvárások, a felelősség súlya sokszor túl nagynak tűnik nem csak a diákoknak, de a felnőtteknek is. Ha valaki új iskolát kezd, a változás, új dolgokhoz való alkalmazkodás is hozhat magával egy jó adag feszültséget és szorongást. És bizony ott van az is, hogy ősszel egyre rövidebbek a nappalok, kevesebb a fény, és ez plusz fáradtságot, levertséget, kevesebb energiát jelenthet a mindennapokban.

Na de hogy ne merüljünk el az önsajnálatban, a jó hír az, hogy mindezt nem kell egyedül cipelni, hiszen így vagy úgy, de mindannyian ezeken esünk át. Sőt, vannak eszközeink is arra, hogy könnyebbé tegyük az átmenetet és a következő hónapokat.

Egyrészt nem kell minden részét elengedni a nyárnak: nagyon fontos a tanév alatt is, hogy megtaláljuk azt a finom egyensúlyt, ami a hobbik, szórakozás és a munka között húzódik. Ez nemcsak tanárként fontos (a tanári jóllétről már jelent meg egy blogbejegyzés), de a diákokat is hozzásegíti egy eredményes tanévhez, ha időnként van hol kiereszteni a gőzt. 

Szerintem nagyon sokat segít az ismeretlentől, újtól való szorongás leküzdésében az is, ha rendszerezünk a teendők, tervek között. Ehhez jó társ lehet akár egy to-do (csináld meg) lista, egy határidőnapló, vagy akár egy bullet journal is (erről ITT olvashattok). Nem az a lényeg, hogy mindent kipipáljunk a listáinkról, hanem hogy legyen kapaszkodónk a teendők, feladatok, kérdések között. Egy rendszerezővel szépen tudjuk strukturálni a napjainkat is (feladatok és szabadidő), illetve előre is tudunk tervezni (hogy osszam le a teendőket egy bizonyos határidőig), így könnyebben látjuk a fényt az alagút végén. 😉

Bár bagoly mondja verébnek, mert ebben én sem voltam eddig nagyon jó, DE: minden nehézség könnyebben viselhető, ha megosztjuk másokkal. Tanárként is kérhetünk segítséget kollégáktól, delegálhatunk bizonyos feladatokat akár szülőknek is. Diákként sokaknak beválhat tanulócsoportok (vagy legalább párok) szervezése akár pl. tételkidolgozáshoz, akár dolgozatra, vizsgára való felkészüléshez is.

És talán a legfontosabb: nyitott szívvel és elmével indulni neki az évnek. Az új tanév mindig hordoz magában lehetőségeket is. Lehetőséget arra, hogy valamit másként csináljunk, mint eddig; hogy kipróbáljunk egy új módszert, kezdeményezzünk egy projektet, új kapcsolatokat építsünk, vagy egyszerűen csak észrevegyük, mennyi apró tanulás és fejlődés rejlik a mindennapokban. Nem minden változást tudunk kontrollálni, de abban van választásunk, hogyan állunk hozzájuk. A nyitottság segít abban, hogy ne félelemmel, hanem kíváncsisággal nézzünk az ismeretlen elé. Ha tudatosan keressük az apró örömöket, a szépséget és az értelmet a szürke hétköznapokban, akkor nem csak túléljük, hanem meg is élhetjük a tanévet.

Az új tanév tehát egyszerre hoz kihívásokat és lehetőségeket. És bár a tanévnyitó gondolata sokakat összeszorult gyomorral talál meg, ne felejtsük el: mindannyian – tanárok, szülők, tanulók – ugyanabban a hajóban evezünk. Megengedhetjük magunknak, hogy elfáradjunk, hogy hibázzunk, mert nem lesz minden nap tökéletes. De közben azt is, hogy örüljünk, hogy kapcsolódjunk, hogy tanuljunk egymástól.

Kívánom, hogy ez a tanév mindannyiunknak hozzon több egyensúlyt, lendületet, nyitottságot és bátorságot a lehetőségek kihasználásához. Sok erőt, kitartást és – ami talán a legfontosabb – derűt az induláshoz!