Végzősök motiválása

Kihívások tanárként

Amikor valaki megkérdezi tőlem, mi jelenti számomra a legnagyobb kihívást a tanításban, az egyik első dolog ami mostanában eszembe jut, az a tizenkettedikes diákok motiválása. 

Habár az idei tanévben csak fakultációs (angol és töri) óráim vannak végzősökkel, mégis talán most érzem azt, hogy megért bennem pár gondolat azzal kapcsolatban, hogy miért is kihívás egy ilyen csoport vagy osztály tanítása, és hogyan lehet ezen túllendülni nekünk tanároknak, és ezáltal a diákoknak is.

Talán néhány olvasót meglep, hogy pont a végzősök motiválása jelent kihívást – hiszen az utolsó gimnáziumi évben már minden diák az érettségi és továbbtanulás lázában ég, igyekszik minél jobban felkészülni, megalapozni a lehető legjobb eredményt év végére, hogy felvehessék abba a felsőoktatási intézménybe, ahol a jövőjét elképzeli.

Mindez kétségkívül igaz bizonyos diákokra. Sokan viszont pont az utolsó évre fáradnak el, különösképp a nyelvi előkészítős évfolyamokon, ahol a diákok már az ötödik évüket töltik a gimnáziumban végzősként. Ilyen osztályoknál jellemző az is, hogy az érettségi évére már csak a magyar, matematika és történelem tantárgyak maradnak, mivel nyelvekből és/vagy digitális kultúrából (informatika) vagy földrajzból már letették az előrehozott érettségi vizsgát. 

Az érettségi nem a legfontosabb

Azonban tizenkettedikben jó esetben magyarból, matekból és töriből is már csak az ismétlés marad január-február környékén. Ami még motiválhatná vagy érdekelhetné a diákokat, azaz hogy milyen jegyet szereznek, január végétől teljesen kivonódik az egyenletből, hiszen az utolsó három hónap már már nem igazán befolyásolja drasztikusan a jegyeik átlagát. 

Sőt, mivel manapság egyre népszerűbb választásnak számítanak a külföldi egyetemek a diákok körében, semmiféle olyan visszajelzés (érdemjegy, írásbeli figyelmeztetés/dicséret, igazolatlanok száma, magatartás vagy szorgalom jegy, stb.) nem érdekli őket, ami évközben történik, és az érettségivel is csak annyi a céljuk, hogy meglegyen. A külföldi egyetemek ugyanis másféle felvételi rendszerrel és határidőkkel dolgoznak, mint mi Magyarországon. Számos tanuló már ősszel, de legkésőbb a téli hónapokban megtudja, hogy előzetes felvételt nyert XY európai egyetemre, csupán a középiskolai tanulmányaik sikeres lezárására van szükség, mint további előfeltétel. 

Miért kell még mindig bejárni?

Sok végzős diák már nem is jár be a középiskolába, és úgy érzik, hogy a szabályok nem vonatkoznak rájuk. Ez a viselkedés lehet azért, mert végül is már elérték a céljukat, és nincs szükségük további erőfeszítésekre. Az is lehet, hogy a tanulók úgy gondolják, hogy otthon könnyebben tudnak tanulni, mert nincsenek zavaró tényezők, mint például az osztálytársak vagy a tanárok.

Viszont fontos hangsúlyozni, hogy az otthoni tanulásnak is megvannak a maga nehézségei; a diákoknak nagyfokú önállóságra és szervezettségre van szükségük ahhoz, hogy hatékonyan tudjanak tanulni otthon. Sajnos – és nem saját hibájukból – nem sok tanuló tudja mindezt megvalósítani, hiszen az érettségiig nem nagyon van annak tere, és nincsenek is hozzászokva, hogy egyedül tanuljanak, felelősséget vállaljanak ilyen fokú felkészülésre. Sőt, én úgy tapasztalom, hogy a középiskolai diákok nagy része egy-egy projektfeladat, önálló tananyag-feldolgozás hallatán óckodik a kihívástól, és hatékonyság szempontjából inkább a tradicionálisabb “a tanár magyaráz, én leírom és megtanulom” felállást preferálja. Ami érthető, hiszen ehhez vannak hozzászokva generációk óta.

Mit tehetünk tehát tanárként, hogy végzős diákjaink megfelelően felkészüljenek a gimnáziumi tanulmányaik lezárására, és közben a közös munka is lehetőleg kellemes legyen (vagyis ne kelljen szentbeszédekkel tölteni az időt, és alvó diákoknak beszélni)?

Elfogadás

Bármiféle konkrét lépés vagy módszer előtt tanárként fontos, hogy magunkban megbékéljünk az alábbiakkal:

• Nem minden diák számára az általunk tanított tantárgy(ak) a legfontosabbak, vagy legérdekesebbek;
• sőt, az sem mindenkinek fontos, hogy jó eredménnyel tegye le az érettségi vizsgát – ez nem feltétlen szükséges ahhoz manapság, hogy valaki sikeres legyen az életben, illetve a külföldi továbbtanulás szempontjából is semleges kérdés.
• Az, hogy egyes diákok nem vonódnak be aktívan az óránkba, vagy egy-egy órán látszik rajtuk, hogy bárhol máshol szívesebben lennének, nem (feltétlen) a személyünk ellen szóló sértés.
• Sokféle elvárás terhel minket (is): akár a tantervi előírásoknak való megfelelés, az intézményi elvárások, vagy a tény, hogy az érettségi vizsgák eredménye valahol minket is minősít… Viszont minderről a diákok nem tehetnek,
• és azt is fontos beismerni, hogy időnként az általunk tanított tananyag bizony a “mire fogom én ezt használni az életben” kategóriába esik. Mindenesetre a különböző diákoknak rengetegféle érdeklődési köre van, sokszor olyanok is, amelyek még nem is képezik a tananyag részét. 18-19 évesen már sokkal erősebben vágynak arra, hogy (csak) azt tanulják, ami őket igazán érdekli.

Empátia, kommunikáció

Ha magunkban kicsit rendeztük a fentieket, szerintem fontos a diákok felé is asszertívan fordulni. Én szeretek néha megállni, nyíltan beszélgetni az osztályokkal, és 11-12. -re már egész éretten tudják elfogadni azt is amit én mondok, valamint kifejezni a saját álláspontjukat is. Sokkal könnyebben fogadják el a szabályokat és a kéréseinket, ha azokat elmagyarázzuk nekik, és a céljainkat közösen fogalmazzuk meg, majd következetesen tartjuk magunkat hozzájuk. 

A legtöbbször egy-egy kihíváson, bukkanón a közös beszélgetésekkel jutunk túl, mert ők is meg tudják fogalmazni, mi segítené őket jobban (és ami nem működik, az miért nem), és ők is rájönnek, hogy a tanár is ember – ha csak annyit lát a diáktól, hogy egész órán telefonozik/a padon fekszik, az esetleg őt is demotiválhatja (bizony, a tanárok sem állandóan szupermotiváltak).

Természetesen az őszinte – akár csoportos, akár egyéni – beszélgetések (bármely évfolyamon) abban is segítenek, hogy támogató légkört teremtsünk a diákok számára és erősítsük önbizalmukat, ami segíthet abban, hogy jobban kibontakozhassanak, motiváltabbak és elkötelezettebbek legyenek a tanulás iránt.

Változatosság

Talán tizenkettedikre – legalábbis az ismétlés és az érettségire készülés szempontjából – könnyebben figyelembe tudjuk venni a diákok egyéni igényeit, céljait, hiszen remélhetőleg már nincs jelen a “jaj de sok megtanítandó tananyag van még, hogy fogunk beleférni az időbe” nyomása. Kipróbálhatunk és alkalmazhatunk olyan módszereket is, amik egyrészt változatosabbá és hatékonyabbá teszik a tanórákat, másrészt akár felkészítenek az egyetemi gyakorlatok vagy bizonyos munkakörökkel járó feladatok elvégzésére is.

Jegyzetelés

Bár nem minden tantárgyból fontos az órai jegyzetelés, egy kicsit most részre hajlok, mert történelemből nagyon is. A diákok azonban sokszor unják a tábláról másolást, a maguktól való jegyzetelést hajlamosak elengedni, mondván, hogy “úgyis megjegyzik” (nem).  Ezért szerintem érdemes a közös jegyzetelés módszereit (legyen az táblán, kivetítve, stb.) néha variálni, így ki-ki eldöntheti, melyik válik be neki a hatékony tanulás érdekében. Ez egyébként nem csak végzősök számára lehet hasznos, mind alsóbb évfolyamosoknak, mind a felnőttként való jegyzetkészítés szempontjából előnyös több formát ismerni.

• Mappák: bizonyos diákoknak sokat segít, ha nem tantárgy/füzet (vagy tantárgy/Word dokumentum) felosztásban rendszerezik a jegyzeteiket, hanem külön lapokra írják a jegyzeteiket, és tematika szerint rendezik el őket egy lefűzős mappában. (Érettségi) vizsgára való felkészülésnél sokkal könnyebben megtalálják azt az anyagrészt, amire szükségük van, és nem mellesleg nem vesznek el az évekkel/hónapokkal ezelőtti jegyzetek. 
• Vázlatos jegyzetelés: számomra meglepő, hogy sokan egybefüggő mondatokkal, szövegszerűen  jegyzetelnek – bár van, akinek ez válik be. Sok írnivaló esetén viszont jobban beválhat a vázlatos jegyzetelés, mivel így könnyebben átlátható az is, hogy melyik ténynek mi a következménye, mi a logikai kapcsolat az egyes események/gondolatok között.

A kép forrása: https://www.goodnotes.com/blog/outline-note-taking-method 

• Gondolattérképek (mindmaps): ez a jegyzetelési módszer könnyen elkészíthető papíralapon, de online felületeken, kollaboratív formában is (pl.: https://www.mindmeister.com/, https://coggle.it/, https://xmind.ai/?from=works, stb.). Én főleg összefoglalás, ismétlés alkalmával szeretem használni, ezzel is könnyen ábrázolhatóak a főbb kérdések, és az ok-okozati összefüggések. Azoknak lehet különösen hatékony, akik inkább vizuális típusok.

• Cornell-módszer: eszerint az oldalt három részre osztjuk. A jobb oldali szélső oszlop a lényeges információkat tartalmazza rövid jegyzetek vagy kulcsszavak formájában, vázlatosan. A jobb oldali szélső oszlop arra szolgál, hogy kiegészítő információkat írjunk le az óra után, tanulás közben (pl.: kiemelendő fogalmak/nevek/évszámok, idegen nyelveknél új szókincs, lehetséges kérdések, stb.). Az alsó, harmadik rész a jegyzetek rövid összefoglalására szolgál, ami segít az információk későbbi áttekintésében és átismétlésében.

A kép forrása az EZEN a linken elérhető YouTube-videó.

• Osztott oldalas jegyzetelés: hasonlít az előző módszerhez, csak itt két részre osztjuk a jegyzetelési felületet (papíron/digitálisan). A nagyobbik rész az óra vagy tanulás közbeni információk rögzítésére szolgál, a kisebbik rész pedig a kulcsszavak, összefoglalók vagy elmélkedések számára van fenntartva.
• Táblázatok: én különösen szeretem ezt a módszert összehasonlításokhoz használni. A táblázat oszlopai lehetnek az összehasonlítandó elemek, a sorok pedig az összehasonlítás szempontjai – vagy fordítva. Történelemből például jól használható a például különböző politikai eszmék, konkrét politikusok, vagy az ipari forradalmak összehasonlítására; idegen nyelvek esetén pl. az igeidők összevetésére.

Ismétlő játékok

Bár hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy végzősöket már nem érdeklik a játékos feladatok, azért még ők is szeretnek szinte gyerekként játszani – és tanulni. Összegyűjtöttem azokat a bemelegítő vagy ismétlő játékokat, amik nekem beváltak (nem csak végzősöknél):

• Activity: a jól ismert társasjátékot annak eszközei nélkül is könnyen játszhatjuk. Csak annyi előkészületet igényel, hogy kigondolunk pár olyan fogalmat/nevet/szót, amit a csoport elmagyaráz 1-1 tanulónak, aki a táblának háttal ül, így nem látja az adott feladványt. Érdemes előre megbeszélni, hogy mik az alapvető szabályok (pl.: a szónak semmilyen része nem lehet benne a magyarázatban), illetve hogy a magyarázás mellett a rajzolás/mutogatás módszerét is belevesszük-e a körökbe.
• Akasztófa: egyszerű, széleskörűen ismert, és általában gyorsan játszható játék (óra elején belefér akár 3-4 kör is). Mindig az adja fel a feladatot, aki kitalálta az előző kör szavát (ez lehet a tárgyhoz kapcsolódó fogalom, név, szókincs elem, stb.). Az elején érdemes közösen tisztázni a szabályokat, mert sokan sokféleképpen akasztófáznak…
• Dixit: a történetmesélős társasjáték gyönyörű kártyáit sokféleképpen fel lehet használni tanórán is. Bár maga az alapjáték drága, vannak kiegészítő kártyacsomagok, amik nem terhelik meg annyira a pénztárcát (illetve, ha rákeresünk a “Dixit cards” kifejezésre, elég sok képet elérhetünk online is…). Nyelvi órán, magyar órán, vagy akár osztályfőnökin is használható közös történetmesélésre (mindig az jön, aki a húzott kártyájával folytatni tudja az előtte megkezdett sztorit). Történelemből én kreatív feladatként használom: a véletlenszerű kártyát kell valamilyen történelmi eseményhez kötni – ha az indoklás történelmileg helyes (és elég ötletes), igazából nincs rossz válasz.
• Emoji-események: szinte minden tanuló nap mint nap használ emojikat (hangulatjeleket) üzenetváltások során. Azonban kreatív feladatokra is fel lehet használni, akár törin ismétlő órán: különböző történelmi eseményeket kell “lefordítani” emojikra. Ilyet a diákok is csinálhatnak maguktól, de mintaképp érdemes egy olyan körrel kezdeni, amelyben általunk készített feladványt kell megoldaniuk. Pl.: 🌍🚣‍♂️🗺️💰💎🌶️ = nagy földrajzi felfedezések. (Természetesen aki más történelmi eseményhez köti ezt az eseménysort, de helytállóan megmagyarázza, elfogadható a válasza!)*
• Kategóriás kártya: én egy pár éve a Flying Tiger üzletben bukkantam rá erre a játékra, de könnyen elkészíthető otthon is (bár ez nyilván az időigényesebb megoldás). A lényeg, hogy mindegyik kártya hátulján valamilyen szimbólum van, ami egy-egy kategóriát jelöl – ezekről mi dönthetünk az adott tantárgy kapcsán. A kártyák másik oldalán négy, különböző színű betű van. Attól függően, hogy maga a kategória-szimbólum milyen színű, megkeressük a hozzáillő kezdőbetűt, és azzal mondunk egy szót a kategóriának megfelelően. Pl. ha a kategória történelmi személyek, és H betűvel kell kezdődnie a szónak, mondhatjuk például Hruscsovot.

A kép forrása: https://flyingtiger.com/products/word-game-3005025

• Ki vagyok én?: bármilyen órán, ahol személyekről tanulunk, osztályfőnökin vagy akár nyelvi órán jó bemelegítő játék lehet. Én kis ragadós post-it lapokra szoktam írni neveket, amiket a diákok a homlokukra ragasztanak (így a sajátjukat nem látják, csak egymásét). Érdemes párban, vagy kisebb csoportokban játszani: egyenként eldöntendő kérdést tesznek fel egymásnak “magukról” (pl.: Férfi vagyok? Élek még? Hadvezér voltam? stb.), így próbálva kitalálni, kinek a neve szerepel a homlokukon.
• Légycsapós: ez a játék egy kicsit meg is mozgatja az osztályt, és jól használható bármilyen órán. Két csapatra oszlanak a tanulók (bár érdemes egyszerre max. 6-6 főnek játszania), és 2 oszlopban felállnak. Mindkét csapatnak 1-1 légycsapó a “fegyvere”. A táblára/falra felerősítünk 1-1 minimum A3-as méretű plakátot, amin különböző elemek (szavak/számok/stb.) szerepelnek összevissza. A tanár feltesz egy kérdést, és amelyik csapat épp soron lévő légycsapós játékosa megtalálja valamelyik plakáton a választ, és arra gyorsabban rácsap a fegyverével, pontot kap. Ezután újabb játékosok mérik össze gyorsaságukat a következő kérdésnél, és így tovább, amíg mindenki sorra kerül. A kérdéseket és a válaszokkal (esetleg félrevezető elemekkel) teli plakátokat előre el kell készíteni, illetve a légycsapókat otthonról vagy pl. kínai boltból beszerezni. 
• Sorolj fel…: ezt a játékot lehet előre megszerkesztett verzióban feladatlapként odaadni a diákoknak, vagy ad hoc módon magunktól kitalálni feladatokat és a gyerekek pedig egy sima lapra/füzetbe írják a válaszaikat. A játék lényege, hogy előre megbeszélt darab (pl. 3 vagy 5) elemet kell leírni a különböző körök feladványaira. Töriből ilyen lehet például: sorolj fel 3 francia felvilágosodás korabeli gondolkodót!, vagy sorolj fel 3 csatát, ahol a magyarok vereséget szenvedtek a törököktől!, stb. A válaszokat be is lehet szedni, és leellenőrzés után jutalmazni (kis)ötössel, vagy az órán megbeszélni és a játék végén kihirdetni a nyertes(eke)t.
• Taboo: az ismert játékot tanórán is lehet használni például ismétlésként. Először kis kártyákat kell gyártanunk az adott fogalmakból, amelyek alá 3-4 olyan szót is írunk, amit a magyarázónak nem szabad kimondania a körülírás során (ez ugyan plusz munkát jelent, de utána a “pakli” akárhányszor újrajátszható). A diákokat érdemes kisebb csapatokra osztani, amelyben egyikük próbálja elmagyarázni a kártyán szereplő kulcsszót úgy, hogy kerüli a tiltott szavakat. A játék során a csapatok számolhatják a pontjaikat is, a versengés mindig motiválja a tanulókat. 🙂 

* Az emojik tanórai felhasználásairól a jövőben lesz külön blogbejegyzés.

Zárszó

A tanári pálya szépsége (?), hogy kihívások mindig érnek minket. Ezeknek a megoldása nem kell, hogy elérhetetlennek tűnjön. Sőt, én mindenkit arra bátorítanék, hogy forduljunk egymáshoz segítségért: szakemberekhez, kollégákhoz, de magukhoz a diákokhoz is. A nyílt, őszinte kommunikáció sokat tud segíteni!

A képek forrása – ha külön nincs jelölve –: https://unsplash.com/